Ha Bezdánnál a nagy dunai töltésen észak irányába haladunk, a magyar határ felé, jobb oldalról a Karapancsa erdősége, bal oldalról pedig az ártéri fűzfaerdő szegélyezi a töltést. Utóbbiban kisebb-nagyobb tavak sorozata lelhető fel, ezeket a helybéliek csak szakajtásokként emlegetik.

Valószínűleg onnan ered ez a név, hogy régen az egy kenyérnek való tészta leválasztását a nagyobb mennyiségű masszából hívták kiszakajtásnak vagy csak simán szakajtásnak s ezek a tavacskák is hasonló módon keletkeztek, ugyanis a töltés építésekor ezekből termelték ki a szükséges földet. Ám a  legnagyobb tó másképp jött létre: az 1956-os hatalmas jeges ár idején Magyarországon, a jugoszláv határ közelében átszakadt a töltés és ezáltal jugoszláv területek is (mint például Kengyia) elárasztódtak. Amikor a batinai kanyarban jégdugó keletkezett, a hadsereg repülőkről bombázta azt mire végre elkezdett lefelé zajlani és a vízszint is kisebb lett. Azonban Kengyiát még mindig több méternyi víztréteg borította, így a jugoszláv-magyar határ közelében felrobbantották a töltés egy szakaszát, hogy a belterületen maradt víz vissza tudjon folyni a mederbe, ekkor keletkezett a legnagyobb szakajtás. 

A gödrök a Duna alacsony vízállásánál és tartós aszály esetén szinte teljesen kiszáradnak, pocsolyák maradnak helyükön tele halivadékkal, amit van, hogy a lelkesebb horgászok kimentenek és más Bezdán környéki vizekbe telepítenek át.  A tavaszi áradáskor a tavacskák vize kicserélődik és hal is reked benn szép számban, így itt a horgászat május és június hónapokban a legkecsegtetőbb. Fogható itt mindenféle hal, ősszel csuka is. A furfangosabb pecások általában a határhoz legközelebb eső szakajtásokat kereseik fel, igaz, néha problémáik vannak a határőrökkel. A közelebbi helyet választó horgászoknak is megvan a maguk baja, mégpedig a szúnyogok, az egész környéken talán itt van moszkítóból a legtöbb. 

Továbbá hozzátenném, hogy az őszi hónapok csukázó horgásza könnyedén meghallhatja az erdész ember legkedvesebb hangjának is nevezett jelenséget: a szarvasbőgést, amely a Karapancsa őserdejéből szüremlik ki és innen hallható legjobban.