A Felső-Dunamelléken nagy múltra tekint vissza a természetbe való kivonulás "hagyománya". Az itteni emberek azonban általában egyáltalán nem azért választották ezt az életmódot mert Rousseau filozófiájának hívei voltak, hanem gyakran kényszerből, na meg úgymond "szerelemből"-azaz a végtelen elhivatottság miatt, amit a Duna és ártéri világa iránt éreztek.

Számos személy akad a vidék történelme során, aki szakított polgári életével, és a vadon egyik távoli sarkában keresett menedéket. 

Az egyik leghíresebb számkivetett Budács József volt, aki az 1848-49-es szabadságharcban a magyarok oldalán harcolt, ezért később az osztrák végrehajtók üldözése elöl kényszerült belevetni magát a dunai erdőség sűrűjébe. Egy elhagyatott halászkunyhóban húzódott meg, valahol a Kalangyos vagy a Blazsevica-szigeten. Időként éjjel bemerészkedett a faluba. Főleg abból élt amit az erdő és a folyó megadott, ám a tél közeledtével egyre válságosabbá vált a helyzete. 

November elején a lombját vesztett erdő már nem adott elég biztonságot számára, a hideg is beköszöntött így Józsefnek döntenie kellett, hogy mit tegyen. Vagy feladja magát a hatóságoknál, vagy pedig más vidékre költözik, ahol nem kell tartania a király köldönceitől. 

Több napnyi vívódás után, Budács úgy döntött, hogy hazamegy ám semmiképp sem engedi meg, hogy elvigyék osztrák katonának. Úgy gondolta, talán saját testének megcsonkításával érheté el legkönnyebben célját. Fejében megfogant az ötlet, miszerint levágja jobb kezének mutatóujját, hogy ezáltal képtelen legyen a puska ravaszának meghúzására. Úgy vélte, hogy a csonka ujjal elkerülheti a katonaságot, de nagy kára nem lesz belőle-még el tudja végezni a gazdasági munkákat. 

Budács József az erdei menekdék mellett talált egy termetes tölgyfatuskót, rátette a kezét, és egy határozott mozdulattal levágta a mutatóujját egy balta segítségével. Miután felépült, bement Bezdánba, s amikor Zomborban sor került az alkalmassági vizsgálatra, az orvos egyértleműen alkalmatlannak találta katonai szolgálatra.

Forrás: dr.Balla Ferenc: Bezdán története a kezdetektől 1914-ig