A rezervátumban, a dunai ártéren is beköszöntött immár az ősz-az évszak, mely az elmúlást és a rohamosan közeledő zord telet hivatott beharangozni. Az erdőkben és a hajdani folyami szigeteken ilyenkor korántsem áll meg az élet, hisz az itt élőknek-legyenek azok emberek vagy állatok-fel kell készülniük a hideg évszakra. 

A szeptemberi hajnalok már igencsak hűvösek, a holtágak és mocsarak fölött köd gomolyog, s már a madarak sem zengik be trilláikkal a napkeltét. A csendet csak a nád szélében rabló csuka, és az erdő aljnövényzetén keresztül törtető vadak törik meg. 

A csónakban ülő horgász azért gyakran hallhatja a közeli erdőségekben viaskodó szarvasok bőgését, mely augusztus végétől november elejéig betölti a tájat. Az ártér lakói számára szintén megszokott hang a sakálok üvöltése is, mely egész évben hallható ugyan, ám a párás őszi hajnalokon mégiscsak erőteljesebb hatással van az emberre a nádi farkasok vonyítása.

Ahogy a nap magasabban jár, úgy eloszlik a köd, s már csak a cserjék és a sás levelein mutatkozó vízcseppek árulkodnak róla. A szajkók és a varjak  fel-felröppennek az erdőszélen álló fák ágairól, s a víz fölött átsuhannak Kengyia-szigetére, ahol bizonyára táplálékban gazdag réteket keresnek fel.

A vízparton tevékenykedő hódok is egyre serényebben dolgoznak a fák kidöntésén, hisz télen ők sem szívesen hagyják majd el biztonságot adó odújukat. 

Az itt élő ember sem tesz másképp...A kunyhó vagy szállás körül lévő gyümölcsfák metszése során keletkezett rőzsehalmokat kötözgeti, igazgatja, ugyanis azon fog majd melegedni a tél folyamán. A kertben az ültetés és a metszés most a legfontosabb munka, kell hogy legyen a ház körül hagyma, burgonya, mivel nincs olyan közel a falu, hogy csak septében elugorjunk vásárolni, ha épp hiányzik valami a konyhára. 

A víz hőmérséklete fokozatosan csökken, így a szigeti emberek egyik legkedvesebb tápláléka, a csuka, egyre aktívabb lesz, szinte ki sem tudja elégíteni éhségét. Szeptember végén már általában bevetésre kerülnek a nyáron csak "félretett" státusban lévő bambusznád horgászbotok, melyek a mólóra vagy a ladikba téve várják, hogy a zsinór végén mozgó csalihal elcsábítson egy termetes csukát. 

A kifogott hal általában sülve, vagy pedig csukapörkölt formájában kerül az asztalra, ám ha csak a tél folyamán szeretnénk a tányérunkon látni, akkor sózva szárítjuk, s így hónapokig eláll.

Az őszi esték igencsak nyugalmasak, nem hallani egyetlen mesterséges hangot sem, esetleg a már említett sakálüvöltés, vagy netán a macskabagoly huhogása szűrődik át az erdő fái között. Áram hiányában estéli szórakozásképp marad az olvasás, a kályhában ropogó tűz mellett igencsak elálmosodik az ember, így legkésőbb este kilenckor már eljön a nyugovóra térés ideje.

Alvászavarral küzdők számára bizonyára kiváló terápia lenne egy hét a vadonban, hisz itt a biológiai óra azt az ütemet veszi fel, mely talán a legközelebb áll az eredeti "beállításhoz".

-Májustól szeptemberig irigyellek, de szeptembertől májusig viszont sajnállak! -valaki így vélekedett egyszer a természetbeni életről. Nos, embere válogatja. Valószínűleg egy társaságkedvelő személynek igazi kín lehet akár egy napot is kibírni úgy, hogy nincs a közelében más emberi lény. Valaki számára viszont ez jelenti a valódi szabadságot, és az élet miértjét.