A Ferenc-csatorna (avagy Duna-Tisza-Duna-csatorna) nem csupán Bezdán és Nyugat-Bácska történelmében tölt be jelentős szerepet, egész Vajdaság gazdasági fejlődését is elősegítette aranykorában, a XIX. században. -írom ezt egy előző cikkemben, mely az imént említett kanális történetével foglalkozik. 

A csatorna dunai torkolati műve azonban külön érdemet-így külön cikket kíván, hisz egy olyan építészeti "csodáról" beszélhetünk vele kapcsolatban, melyet minden vajdasági magyarnak (és talán az összes magyarnak) ismernie kellene. 

Hogy jól belelássunk a történtekbe, azért  szentelnék pár mondatot a Ferenc-csatorna egyetemes történelmének, még mielőtt a lényegre térnék: A  története igen bonyolult, valójában kettő Ferenc-csatorna létezik. Az egyik Ferec József a másik csak simán Ferenc-csatorna. Hogy miért is van kettő? A történelem elárulja: A Bácsföldvár és Monostorszeg közötti munkálatok 1793-ban kezdődtek Kiss József és Kiss Gábor tervei alapján. Az I. Ferenc német-római császárról elnevezett kanálist 1802-ben adták át a forgalomnak. 

Az 1823-as és az 1838-as nagy dunai árvíz azonban beleszólt a történetbe. Ekkor ugyanis lefűződött a kanyar amelybe a kanális torkollott (mégpedig a mai Kalangyos holt Duna-ág, Monostorszegnél) és a folyó fő medre nyugatabbra vándorolt (a mai mederbe). A félig-meddig holtággá lett szakasz gyorsan iszaposodott, ezért új medret ástak a csatornának. Az új útvonal Bezdánt is érintette és a híres dunai révcsárdánál torkollott a nagy folyóba. A torkolati kamarazsilip 1854-ban készült el és az egész bezdáni szakasszal együtt I. Ferencz Józsefről nevezték el. 

És most jön a képbe a nevezetes zsilip, mely igazi újításnak számított, hisz Európában ennek építésekor alkalmaztak először vízalatti betonozást. A világ első betonzsilipjének címét is viseli a műtárgy, melynek vasszerkezetét nem más, mint Gustave Eiffel tervezte. 

Az 1850-es évek elején folyó óriási léptékű építkezést Mihálik János miniszteri építészeti felügyelő vezette. Mivel akkoriban még nem gyártottak cementet, Mihálik Kamancról (Kamenica) hozatta a speciális kőzetfajtát (a márgát) hajóval, melyből helyben égették a cementet. 

90 napon keresztül tartott az építkezés, részben víz alatti betonozással, összesen 19 000 köbméter betont építettek be. Ez a műtárgy a magyar vízépítészetet a világ élvonalába röpítette. 

A zsilip sikeresen felépült, ám nem érte el a várt hatást, ugyanis nem tudott elég vizet biztosítani a csatornai hajózás számára. Kiegészítő megoldásra volt szükség, ekkor lépett színre a "rettenthetetlen magyar", azaz a bajai származású Türr István. Az általa felállított részvénytársaság angol és francia tőkéből egy másik kanálist épített Bajától, ennek érdekében kikotortatta a Sugovicát és elzárta a Baracskai-Duna-ágat, ezáltal létrejött a mai Bajai-csatorna, amelyet nem hiába emlegetnek tápcsatornaként is. Ez utóbbi a Bezdán melletti Sebes-foknál lévő zsilipnél torkollik a Ferenc-csatornába.

1871. és 1879. között sor került a komplex csatornarendszer teljes felújítására, és ekkor egy öntözőcsatorna hálózattal is kibővítették a rendszert. E munkálatok 1872-ben kezdődtek. Május 5-én Ferenc József császár hajóval érkezett Budapestről Bezdánba és arany ásóval ejtette meg az első „kapavágást”. Innen a császár átszállt egy kis kis csatornagőzösre ami Sztapárig, majd Bácsföldvárig vitte.

A Ferenc József-zsilip az 1956-os jeges árvíz óta nem üzemel, de 2018 őszén megkezdődött a felújítása. 

A felújítási munkálatokról készült fotók megtekinthetők a Facebook oldalon: https://www.facebook.com/338839182970644/photos/a.338847956303100/984692918385264/?type=3&theater