Bartány volt a vár amleyről mindenki tudta, hogy létezett, azonban pontos elhelyezkedését sokáig rejtély övezte. Jelentős mítika lengi körül ezt a középkori várat, talán azért mert, mint később kiderült, a híres Kozara erdő legtávolabbi szegletében található. A Kozaráról tudni kell, hogy egy igazi őserdő a maga nemében, hatalmas területe és a benne élő nagyvadak nem igazán kedveznek a kezdő természetjáróknak. 

A várat először 1290-ben említik, azt is tudni, hogy ekkor III.András a csúti monostornak adományozta. 1475-ben Szilágyi Erzsébet (Mátyás király anyja) megtiltotta Bartány várnagyának a szomszédos falvakban történő jogtalan vámszedést. 1522-ben Bartánynak 8 adófizetője volt. A Mohácsi-csata előtt magyarok lakták, aztán szerbek és törökök. Ekkor 15-20 család élt itt. A törökök kiűzése után a vár elhagyatottá vált, visszafoglalta a természet, ezidőtájt az erődítmény a Czobor család tulajdona lett. (II. kép: a vár alaprajza)

A IXX. század végén Donoszlovics Vilmos foglalkozott a vidék történetével, kiváltképp Bodrog várral amely,-mint később kiderült,- Bartánytól 7 kilóméterre nyugatra feküdt. Amikor Monostorszegen Donoszlovics rátalált egy régi térképre, melyet szabásmintának használtak, s meglátott rajta a Kozara erdő déli szélén egy névtelen várromot úgy gondolta "megfogta az Isten lábát", és, hogy az a rom csakis Bodrog vár maradványa lehet. A falu legidősebb sokác lakosa tudott az erdőben lévő sáncokról és felajánlotta segítségét a történésznek. Egyébként Monostorszegnek ezt a határrészét Bortánypusztának nevezték. Donoszlovics komoly expedíciót szervezett a Kozara erdőbe, így emlékirataiban így emlékszik vissza a romok megtalálására:

A Kígyós éren kétszer átlábolva, az erdőben ide s tova barangolva-emberünk vezetése alatt a várromhoz illetve a földhányáshoz megérkeztünk. Az öröm leírhatatlan volt. Háromszoros üdvlövéssel köszöntöttük, -kalap emelve a Szózatot énekeltük.

 Expedíciójának eredményét Donoszlovics 1881. március 29-én publikálta a Bácska c. közlönyben. S ebben azt írja ,hogy Bodrog várának romjaira lelt. Azonban ezt később cáfolták. Ennek nyomán, hibásan, egy 1884-es katonai térkép is Ruine Bodrogvár-ként jelölti Bartány romjait (III. kép).

1891-ben Gubitza Kálmán végzett kutatásokat a romokon, megállapította, hogy azon a helyen valamikor régen földvár állt, melyet aztán téglával tettek erősebbé. Velenrájter Pál a Gubitza-féle ásatásból előkerült leleteket alaposan elemezte. Továbbá úgy gondolta, hogy egy csatornán át a Dunából töltötték fel vízzel a vár körüli sáncokat. Ezt Dr. Balla Ferenc, Bezdán története a kezdetektől 1914-ig c. könyvében cáfolja. Az elismert helytörténész szerint, Bartány a vizet nem a Dunából hanem a Kígyós patakból nyerte.

1974-ben az író el is látogatott a romokhoz, így ír róluk: 

A romok Bezdántól mintegy 7km-re délnyugatra, a kozarai erdő szélén állnak. A romokkal borított terület kör alakú, átmérője kb. 100m. A központi részén egy alacsonyabb domb látható, amelynek szélessége 45m. Ezt 7-10m széles és 3-4 méter mély sáncárok veszi körül...szanaszét agyagedény és tégladarabok hevernek.