Élet a Bajai-csatornán
2019. május 18. írta: Kalinka Tamás

Élet a Bajai-csatornán

Amikor olyan embereknek beszélek a Bajai-csatornáról, Kengyiáról illetve a Bezdánt körülvevő vadonról, akik bajai.jpgmég nem jártak itt soha, akkor általában nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez tulajdonképp egy külön kis világ, melyben a mai napig fellelhető az ártéri/természeti életforma. Különös táj, különös emberekkel, ahol különös dolgok történnek-így gondolja az emberek legnagyobb százaléka, mikor a meséimet hallgatják vagy a blog egyik-másik cikkét olvassák. De nincs is ezzel semmi gond, hisz mégsem lehetünk mindannyian az ártér szerelmesei...

Jómagam tősgyökeres bezdáni ill. batinai családból származok. Őseim többsége dunai hajós volt, de akadt köztük halász, erdész és határőr kapitány is. A szépnagyapám a Bajai-csatorna partjára épített kis nádkunyhóban tengette a nyári hónapokat, közben egymaga művelte az egyholdas veteményest, valamint gyakran horgászott is-általában fél kiló körüli sügereket (bulhes) fogott. 93 évet élt a jó öreg, 1944-ben a batinai csata alatt hunyt el. 

Az üknagyapám már 13 évesen a Dunán hajózott...később szőlősgazda vált belőle. Apjához hasonlóan ő is egy nádkunyhóban töltötte az ideje jelentős részét, mégpedig a Kiskőszeg és Vörösmart közti hegyoldalon, pontosabban a Poljacban-a kunyhó bejáratától egyenesen a Duna-völgy tárult az ember szeme elé, valamint a túloldal hatalmas erdőségei. 

Nem csoda, hogy én is a "mocsárláz" fertőzöttje lettem, már igen korán, a nagyapámnak köszönhetően. A Bajai-csatornát már 4 éves koromban úgy ismertem mint a tenyeremet, de az első potykámat már 3 évesen megfogtam, mégpedig a töklevelesnél, amikor a nagyapám a kezembe nyomott egy 4 méteres spiccbotot, amit kukoricával csalizott fel nekem. 

Volt hogy már hajnal négy óra előtt elindultunk a zátonyra, hogy napkeltére odaérjünk. Én leggyakrabban csak az igen öreg tölgyfa ladik orrában aludtam, vagy legalábbis próbáltam, merthogy nem igazán lehetett mivel szerencsére elég sűrűn kellett szákolnom a nagyapa által megakasztott szebbnél szebb ezüstkárászokat. A pecázásból hazafelé tartva a nagyapám megmutatta, hogy mely vízinövények ehetők, miféle halak élnek a vizeinkben és miféle madarak dalolnak a végtelennek tűnő nádasokban.

De ezek a csónakkal megtett kiruccanások nemcsak biológia-, hanem történelemleckék is voltak számomra. Az öreg „nádi farkas” sokat emlegette a folyamszabályozásokat, s, hogy mi folyt itt a Bajai-csatorna előtt, és még azelőtt. A vízről a szárazföld felé mutatott, egy náddal és fűzfákkal benőtt domb felé, s mondta, hogy az volt hajdan a Békavár, meg hogy maga Török Bálint  és Szapolyai János is itt keltek át a Baracskai-Dunán, amikor 1526-ban a Mohács védelmére siető csapatot követték.

Szívesen hallgattam tanítómat, amikor régebbi kalandjairól mesélt. A kedvenc sztorim az volt, mikor kishíján tan2018-6-29_104826419_4_620x0.jpgbeleugrott a csónakjába egy szarvasbika, de azt is imádtam mikor éjjel ellopták a süllőző felszerelését és ő motorcsónakkal eredt a tolvajok után...Na de az a "legenda" is kihagyhatatlan volt, miszerint egy orosz uszály által keltett hullámok elvitték a Duna-partról a pecatáskáját és a bográcsot is, melyben épp bableves főtt.

A többi horgász meséjét is igen figyelmesen hallgattam. Akkoriban a Bajai-csatorna volt a bezdáni horgászlegendák igazi gyűjtőhelye, mert a háború alatt sokan bejöttek a Dunáról, mivel ott a lövöldözések miatt nem lehetett már "zsinórt áztatni". A pecások központja a Szojka-öböl volt, de akadtak egyéb kisebb központok is mint például az átalakított méhészkocsi, mely a közvetlen szomszédságunkban volt és 6 horgász bázisául szolgált. Köztük volt Jandó is, aki köztiszteletben állt, leginkább az 1991-ben fogott kapitális pontya után. De ott honolt még Pipi Pista is, a profi amúrozó, akinek gyakran segítettünk beszákolni az olykor 20 kilót is meghaladó óriásokat.

De nem csak horgászok voltak körülöttünk...Ott volt a jó öreg erdész is, akit csak Lajos batyának hívtunk. A nagyapámmal jó barátságot ápolt, akárcsak szinte minden környékbeli emberrel. Végtelenül jó ember volt az idős jáger, az a horgász aki nem fogott halat, csak be kellett hogy térjen az erdészlakba és Lajos batya szebbnél szebb halakat lökött hozzá egyenesen a saját haltartójából. Ő aztán igazi legendának számított, különösen a vadászat területén volt nagy szakértelme-gyakorlatilag egyenként ismerte az erdő vadállományát, hisz az egész életét ott élte le. A jáger egyszer elmesélte a nagyapámnak, hogy az erdő melletti csatornaszakaszon egy hatalmas harcsa garázdálkodik, s elszaggatja a hálóit, meg megeszi a kisebb kacsáit is. Az erdész eltökélte, hogy mindenáron végez a százkilós hallal, így hát a mólóján mindig ott volt a  vadászpuskája, hogyha netán újra felbukkanna a kacsagyilkos „szörnyeteg”, akkor szarvasoknak szánt golyóval vessen véget életének. Többször is belelőtt a hpim0968_1.JPGvízbe, amikor az egyik szárnyasa eszeveszetten hápogni kezdett, majd eltűnt a mélységben, ám a falánk halat nem sikerült eltalálnia.

Nagy vonalakban ennyi lenne...néhány kiragadott jelenet egy életből, melyet a természet alakított. Amikor az ártéri létről mesélek valakinek, az gyakorta nem hiszi el, hogy én nem unatkozok tévé, számítógép és mobiltelefon
nélkül. Erre csak azt tudtam felelni, hogy én a városban jobban unatkozok mindezek mellett, mint a vadonban mindezek nélkül.

Igencsak fájdalmasnak bizonyul a felismerés, miszerint az emberektől félelmetesen távol áll a természet és a természetközeli élet, s hogy mennyivel más dolgok okoznak örömet az embereknek a városban, mint itt a vadonban. Belegondoltak már abba, hogy tulajdonképpen négy fal között élik le az életüket, s azt sem tudják, milyen a hajnali erdő illata? Nem csodálták még a lápok kék nefelejcsszőnyegét s nem borzongtak még bele a toportyán éjféli üvöltésébe sem. De azért írom le ezeket, és azért hozom nyilvánosságra, hogy mindenkinek tudtára adjam, hogy a mobiltelefonon és a közösségi médián túl is van élet, mely sokkal izgalmasabb mint azt gondolnánk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szemelyemblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr4514832926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása