A Sebes-fok Bezdán település és a Duna között található, másfél kilométerre a várostól. A leghíresebb bezdáni fokok egyike, már az 1700-as években is szerepelt a térképeken. Nagyobb jelentőségre, azonban csak 1875 után tett szert, a Bajai-csatorna kiépülte után. 

Jelenleg itt találkozik a Bajai- és a Ferenc-csatorna, s itt a található a sebes-foki híd valamint a torkolati mű zsiliprendszere is. 

A sebes-foki zsilip a D.T.D. vízrendszerének legészakibb létesítménye. A Bajai-csatornával együtt épült 1872 és 1875 között. Az itteni komplexum elsődleges szerepe forgalmi híd, amin a Bezdánt a Duna-parttal összekötő út halad át. Másodlagosan zsiliprendszer, napjainkban ez biztosítja a Ferenc-csatorna vízszükségletének tetemes részét, régen pedig a hajók áteresztése az egyik csatornából a másikba is itt bonyolódott le. 

Csak rövid ideig működött, mint hajóáteresztő, ugyanis az I. Világháború és Trianon a bajai-csatornai hajózás végét jelentette. A háború után államközi szerződés született Magyarország és Jugoszlávia között a D.T.D. vízpótlásáról, ami ma is érvényben van.

A sebes-foki létesítményeket 1956-ban felújították, mielőtt elkezdődött volna a Duna-Tisza-Duna-csatorna vízrendszerének kibővítése. 

A zsilip északi kapujának ma már hajóforgalom hiányában, semmi jelentősége nincs, egyáltalán nem használják. '56 után a déli kaput is átalakították árvízvédelmi célokra. Itt három tonnás gerendák fel-le emelésével szabályozzák a két csatorna közti vízforgalmat, de nagyobb áradás esetén 6 méteres magasságig lezárható az áteresztő nyílás. 

Teljesen nyitott állapotban a zsilipen 9 köbméter víz tódul át másodpercenként. A műtárgy beton alapokon nyugszik, ezek a tengerszint felett 82,14 méterrel helyezkednek el. A főkapu 9,45 méter széles és 6,6 méter magas. 

A két zsilipkapu közti terület a süllőző horgászok egyik kedvenc helye. Gumihallal fogható itt a fogas, amely kifejezetten szeret a gyorsan áramló oxigéndús vízben rabolni.