Tél a rezervátumban
2020. január 25. írta: Kalinka Tamás

Tél a rezervátumban

Beköszöntött a tél. A Felső-Dunamellék Rezervátum azonban ilyenkor is tartja a formáját, sőt, talán még szebb is, mint a meleg hónapokban. A nyugalom évszaka ez, mikor már csak azok maradnak a szigeteken, akik tényleg vérbeli szülöttjei e vidéknek. Az állatok világában is hasonló a helyzet: lappantyú és csalogány helyett baglyok hangja zengi be az éjszakát, s már renggel sem az aranyrigó édes dala ébreszt, hanem a varjak baljós károgása. Fehér az egész táj, zúzmara borítja az erdő fáit, a vadmalacok már mind elvesztették csíkjaikat, s a szarvasok is már csak mutatóban hordják az agancsukat.

img_20200104_095356.jpg

Bajai-csatorna

A Bajai-csatornán a hattyúcsalád sem látogatja már modern Matula bácsinkat az öbölben, aki mindig szívélyesen etette őket egész évben. No de, hogy is látogatnák, hisz a mély vizet is immár jéghártya lepi. A hattyúk azért nem tűntek el, csak épp két kilométerrel feljebb, a Zátonynál kitaposott lihogóban úszkálnak, szárcsák és vadludak társaságában. A Sebes-fokon a jégmadár sem lesi már nádszálról áldozatát, a sujtásos küszt-hanem inkább a fagymentes vizek fűzfáiról kémleli az apró halakat.

img_20200110_112318.jpg

Lihogó a Zátonyon

A jégen bambusznád botok fekszenek, a lékben mocorgó piros úszóik kitűnnek színükkel a nagy fehérségből-ez is a cél, hisz ha a piros pont eltűnik, akkor szaladni kell, mert megérkezett a csuka, vagy a süllő. Amikor az úszó eltűnik a víz alatt, azért mégsem szabad elsietni a dolgokat...az öreg pecások úgy vélekednek, hogy amikor észleljük a kapást, még nyugodtan rágyújthatunk egy szivarra, ugyanis a csuka elég ínyenc hal, s óvatosan beforgatja a szájába a csalihalat, mielőtt lenyelné. Ám a krokodilpofájú, alapjában véve egyáltalán nem finnyás étkű. A hat-hétkilós egyed már a vízipockot, a békát és a kiskacsát is könnyedén elkapja és gond nélkül meg is eszi. Hajdan, ha vastag jég volt, a gyerekek kisbaltákkal felszerelve mentek ki a lápokra, hogy a jég alatt észrevegyék a lesben álló csukát. Ilyenkor csak rásuhintottak a jégre a balta fokával s a hal hirtelen elkábult-léket vágva fölötte, simán kiemelhették kézzel is.

dscf7588.JPG

Este a levegő hűlni kezd, s zenél a jég. A hatalmas felületen növekvő jégkristályok kísérteties, morajló hangot adnak, s néha-néha ezt a hangot a lékbe ugró vidra füttye töri meg, amikoris táplálék után indul. Hajnalra már nagy a hideg, s rian a jég, meg puskalövésként pattog az erdő fáinak kérge-repedezik, főleg a nyárfa, mert víz maradt a kérgében.

80004061_2696342500405007_597438924348771ff5328_o.jpg

Szojka-öböl

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szemelyemblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr1615427600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.