A Kis-sziget (szerbül: Malo ostrvo) egy hajdani dunai sziget, mely Bezdántól nyugatra helyezkedik el, négy kilométerre a Duna jelenlegi folyásától. 

Valaha a Baracskai-Duna két ága ölelte körbe ezt a 35 hektáros ártéri paradicsomot, mára-a szabályozásoknak "köszönhetően"-a Bajai-csatorna és az úgynevezett Banga-holtág határolják. Sokan-tévesen-a Kis-szigetet a Kengyia-sziget részének gondolják, pedig e két földdarabnak semmiféle természetes kapcsolata nincs egymással, azt leszámítva, hogy mindkettőt a nagy folyó hozta létre. Ezt a tévedést kiválóan tükrözi például az, hogy a Kengyiai-szivattyútelep igazából a Kis-szigeten helyezkedik el, s mégis ezt a nevet kapta a helyi néptől.

Valójában Kengyia-sziget a Kis-sziget közvetlen szomszédja, ám jóval nagyobb annál: több mint 900 hektáros. 

A Kis-sziget közigazgatási sátusa igen zavaros, akárcsak sok más szigeté a bácskai Felső-Dunamelléken. A szigetek a  '90-es évek háborúi alatt kialakult határvita eredményeképp egyik országhoz sem tartoznak, ezért is nevezik ezt a területet a senki földjének, latinosan terra nullius-nak. A Kis-sziget állandó lakossága elenyésző, az itteni házakban nincs áram, vezetékes víz és telefon sem.

Mivel mindig is egy félreeső sziget volt, a történelem során elkerülték a nagyobb pusztítások, így az 1944-es kiskőszegi ostrom és a délszláv háború harcai is elkerülték ezt a szigetet. Gyönyőrű kis édenkert ez, melynek földje ártéri hordalékból való, így igen kedvező a veteményeknek-ezt kihasználva a múlt század elején sorra létesültek itt a kis birtokok, melyeken burgonyát, kukoricát és dinnyét termelt az ártéri nép. A földek gazdája általában valamely víz partjára épült nádkunyhóban tengette mindennapjait, ha épp nem a kertben tevékenykedett, akkor pedig horgászott. Így tette ezt az én szépöregapám is, aki 1905-ben vetette meg lábát Kis-szigeten. Csak neki volt mólója a környéken, így a környező földek munkásai mind tőle hordák az öntözéshez szükséges vizet. Az öreg egész nyáron kint élt, kezdetleges módszerekkel horgászott és rengeteg csapósügeret (Bezdánban:bulhes) fogott a Bajai-csatornából.

A Bajai-csatorna ma is a Kis-sziget népének legfőbb halforrása, ezzel ellentétben a Banga-holtágról igencsak megfeledkeztek a horgászok. Ez érthető is, mivel partjait átjárhatatlan dzsungel övezi és egyes részei már csaknem lápszerűek az eutrofizáció (elmocsarasodás) hatása miatt. Vannak még részei, melyek négy méternél is mélyebbek, ám a rengeteg hínár és a több méter vastag iszapréteg miatt igen nehézkes itt a pecázás. Ennek ellenére hal van benne, nem is kevés. Ősszel csuka fogható itt szép számban és minden méretben, a tavaszi hónapokban pedig itt indul először a ponty és az ezüstkárász is. E holtág partján áll egy fűzfa, melynek kora a 220 évet, kerülete pedig a 900 centimétert is meghaladja, megdöbbentő dolog belegondolni, hogy ez a fa kb. 70 éves koráig a Duna partján állt, a fűz nem ment sehova, a folyót viszont elterelték.