A Kengyiai-szivattyútelep volt hajdan az egyik legjelentősebb ilyen létesítmény a Bezdán környéki ártéren. Mára a jelentősége csökkent, mivel azóta más pumpaházak is épültek, melyek nagyobb kapacitásúak és gazdaságosabbak.

A telep a Kis-sziget déli végén fekszik, a Bajai-csatorna és a Döglött-Baracska, valamint a Banga holtágak találkozásánál lévő kis háromszögben. Szerepe, hogy a a Bajai-csatornából nyomja át a vizet a Döglött-Baracskába, pontosabban annak igen komplex vízrendszerébe, vagy szükség esetén fordítva. De ez mellett még a Kengyia-sziget és Karapandzsa belvizeinek lecsapolását is szolgálja.

A 3 épületből álló objektum 1905-ben épült fel és a budapesti Ganz MÁVAG gépeivel szerelték fel, kapacitása 0,75 köbméter/secundum (45 köbméter/perc), tehát megletősen kis teljesítményű. A gépek ma is teljes bevetéssel dolgoznak. Anno szívógázmotorokkal működtek, mára átszerelték őket dízel meghajtásúra, így beindításuk és működtetésük igen költségessé vált 

A szivattyútelep gondnoka 1970-ig Szojka Géza volt, ezért is nevezik egyesek Szojka-pumpának a Kengyiai-szivattyútelepet, továbba a Bajai-csatornán lévő öblöt is Szojka-öbölnek szokás hívni.

Az 1956. márciusi jeges ár (+746cm) idején a víz betört a szigetvilágba és súlyos károkat okozott. Ez idézte elő Kengyia elnéptelenedését is, ugyanis a legtöbb tanyát, melyek vályogból épültek, egyszerűen elmosta a gigászi áradat. Kengyia-szigetet és a Kis-szigetet is 4 méteres vízréteg borította, a pumpaház is kritikusan megrongálódott.

A telep több évig hasznavehetetlen volt, míg nem az 1960-es években lett csak kitakarítotva a gépek közül a több éves iszap és törmelék. Egy átfogó restaurálás után a szivattyúk újra munkába állhattak és ma is kiválóan működnek, ha szükség van rájuk.

Ma igen ritkán üzemel ez a szivattyútelep, mivel ha a Duna vízállása Bezdánnál nem haladja meg a 220cm-t akkor a belvizek szabadfolyással-a gravitáció elvén-mindössze egy átszivattyúzással visszavezethetők a folyóba, a Baracskai-hajótelelő végében lévő pumpával.