Mint azt bizonyára az olvasók is tudják, a Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátumot 2017-ben felvették az UNESCO Bioszféra Rezervátumok közé. Ez tulajdonképp az elismerések elismerése, de ez a gyönyörű és különleges terület már a Ramsari egyezmény és a Natura 2000 hálózat védelme alatt is áll-természetesen csak papíron.

Szomorú, hogy eme nagy kitüntetések ellenére is ipari mértékben folyik itt a természet mindennemű kihasználása. Számos példát hozhatok fel, de ami talán a legszembetűnőbb az a Kozara erdő látványos irtása Zombor és Bezdán között. Az útról is láthatók a több négyzetkilométeres tarvágások, melyek helyén alig néhány hónappal ezelőtt még kocsányos tölgyek magasodtak, melyek közt számos védett növény- és állatfaj talált magának menedéket. S egyik napról a másikra kizavarták őket a saját "házukból". Már több cikkben is szóltam a Kozara természeti értékeiről, s mivel én magam írtam tanulmányt az erdő flórájának sokféleségéről, pontosan tudom, hogy egy ilyen életközösségben az erdőgazdálkodás semmiféle formáját nem szabadna megengedni, nemhogy a tarvágást, amely az erdőgazdálkodás legkárosabb fajtája. 

A nagy dunai erdőben és a Karapancsán sem jobb a helyzet. Rohamosan irtják ki az itt növő gyertyán-, tölgy- és szilfákat, majd pedig a helyükre kanadai nyarat ültetnek, mivel ennek a vágásfordulója csak 40 év-viszont megjegyezném, hogy tüzelő és bútoripari értéke egyenlő a nullával, maximum papírnak vagy ládának használható fel, s ráadásul rendkívül invazív faj is. Amúgy meg a dunai erdők egy része és a Karapancsa teljes egésze kataszterileg Horvátországhoz tartozik, akkor meg milyen jogon folyik itt az erdőirtás? Persze azért az erdőgazdaság weblapján tömegével vannak jelen a hazai erdők védelméről szóló cikkek és fotóik sem a több futballpályányi irtásokkal büszkélkednek.

Bizonyára sokan lesznek akiknek ez az írás kiváltja a nemtetszését de tőlük kérdezem, milyen logikával dolgozik az erdőgazdaság???