Mint egyedülálló biotópot bemutató területet, a Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátumot is megilleti a környezet és természetvédelem. Sajnos, az állam és egyes emberek nem tartják tiszteletben az immár nemzetközileg is elismert bioszféra rezervátum csodálatos értékeit. 

A Felső-Dunamellék természeti értékeire nézve, a pozitív rendeletek/cselekmények rövid listájára írható pl. a benzines csónakmotor betiltása egyes holtágakon és csatornákon, valamint a terület legártalmasabb és legszembetűnőbb szennyezőinek eltávolítása, pl. a Bajai-csatornán évtizedekig rozsdásodó haltenyészet elszállítása.

Sajnos a nemzetközi elismerések sem állíthatják meg a terület kihasználását. Több téren is hasznot húznak a rezervátumból, az állam ugyanúgy mint a magánemberek.   Vegyük példának az irdatlan méreteket öltő erdőirtást és orvhalászatot. A Kozara erdőben  több tíz hektáros területek vannak valósággal "leborotválva",(I. kép) a Karapancsán sem jobb a helyzet: sőt itt a tarvágással kitisztított erdőrészletet Kanadai nyárral ültetik be, ahelyett, hogy a természetre bíznák a terület megújulását. Köztudott, hogy ez a természetes megújúlás 100-150 évet is igénybe vehet, a Kanadai nyár viszont már 35-40 éves korában vágásérett, nem úgy mint az erdő eredeti fái a tölgyek melyek vágásfordulója minimum 80-90 év. 

A tarvágás az egyik legrégibb és legegyszerűbb módszer, az egyik előnye a viszonylagos olcsósága a többi kitermelési módszerrel szemben. Viszont ez valóságos halálos ítélet az erdő állatai és az aljnövényzet számára, mivel a kitermelés rövid idő alatt történik, válogatás nélkül. 

Az erdő a területre jutó csapadék hatását is mérsékli, a nagy lombkoronára jutó csapadék egy része elpárolog, a másik része pedig a levélfelület nedvesítését szolgálja. A csapadék az ágakon és a törzsön jut le a talajra, csepp formájában csak nagyon kis százaléka éri el a földet. Ha viszont az erdő egyik hétről a másikra megszűnik létezni, ez a hatás is megszűnik, a víz korlátozás nélkül (a lejtőviszonyok függvényében) lefut és a patakok, folyók vízgyűjtő területeiről rövid idő alatt akkora mennyiségű víz gyűl be, hogy ezt nem tudja elvezetni és így rövid idő alatt nagymértékű árvizek tudnak kialakulni. Ez a gyors vízlefutás növeli a vízmosásos eróziót, amit száraz időben a defláció is követhet.

Az erdő megszűntével a párologtatás is megszűnik azon a vidéken, ez a makroklímát nem befolyásolja nagy mértékben, de a vidék mezo– és mikorklímáját annál inkább, kevesebb lesz a lehulló csapadék mennyisége.

Az erdőgazdaság igen ritkán alakalmaz ún. szálalóvágást amely sokkal környezetkímélőbb, mivel a fákat egyenként és hosszabb időperiódusban termelik ki, ezáltal mire e módszerrel végeznek egy erdőrészlettel a plusz fény hatására már növekedésnek indul a következő fageneráció.

Egyes vizeken fényes nappal is "lopják" a halat, minden létező módszerrel. A vitatott politikai helyzet azonban csak segíti az orvhalászokat akiket feljelentés esetén a szerb hatóságok csak "visszalökdösnek" Horvátországba, azzal az ürüggyel, hogy a bűncselekmény De Facto horvát földön történt. A horvát hatóságok persze Szerbiára sózzák az igazságszolgáltatást, mondván De Jure szerb területen történt törvényszegés. Így végül senki sem emel vádat. 

Ugyanennek az országok közti vitának köszönhető, hogy a De Facto Horvátországban fekvő víkendtelepek által termelt hulladékot senki sem köteles összegyűjteni, így az évekig is gyülemlik egy helyen. 

Ha szeretjük a Felső-Dunamellék Rezervátum erdeit és vizeit tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezt a csodás vidéket ugyanúgy tudjuk bemutatni gyermekeinknek és unokáinknak, ahogyan mi is megismertük.