A Kárpát-medence egyik reliktum és endemikus faja. Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 forint. Állományának jelentős csökkenését a mocsarak lecsapolása és a betelepített amurgéb idézték elő. Számos népi elnevezése ismert: békahal, bobály, ebhal, rucahal, ribahal, póczhal stb.

Kis termetű ragadozó hal, általában 5-10cm hosszú de előfordulnak 17 centis egyedei is. Fogazata apró fogacskákból álló kefefogazat. Oldalvonala nincs, testének alapszíne vörösesbarna.

Herman Ottó így ír róla: "Húsát a Szernyevidék szegénysége szükségből eszi. Az Ecsedi-láp környékének népe mérgesnek tartja, Az előbbi helyen sertést és rucát is hízlalnak vele, mert rengeteg számmal van és én láttam Dercen táján olyan csíkkast, mely tele volt e kis rablóval..."

Más források szerint a pócot csak a szegények vásárolták a piacon.

Kis korában zooplanktonokkal táplálkozik, idősebb korában bolharákokat, férgeket és halivadékokat is elejt. Herman Ottó szerint, kitűnik ragadozó természete mely igencsak csukaszerű. Fajtársaira is rátámad és a polihisztor látott oly esetet is, hogy az egyik póc akkora vérrokont kapott be, hogy nem bírta lenyelni s belefulladt a falatba. 

A lápi póc tiszta vizű mocsarakban, tőzeggödrökben fordul elő s megfigyelték szezonális vándorlását az állóvizek és kisebb vízfolyások közt, amit a fajnak az a tulajdonsága indokol, hogy rendkívül érzékeny a vízhőmérséklet ingadozásával szemben. 

Úszóholyagja kiegészítő légzőszervvé alakult, hajszálerekkel sűrűn benőtt s a légkörből e hólyag falán keresztül történik a gázcsere oxigénhiányos időszakokban.