Bezdán és bezdániak az 1848/49-es szabadságharcban
2019. március 15. írta: Kalinka Tamás

Bezdán és bezdániak az 1848/49-es szabadságharcban

Mit történt vidékünkön 1848-ban és 49-ben? -Sajnos erre a kérdésre igen kevesen tudnának válaszolni. Nyilván 1350234ce66fdedd5057d05b5c06aaa3.jpgsokan azt mondanák, hogy valószínűleg semmi jelentős nem történt itt a forradalom éveiben, ám ez hatalmas tévedés lenne részükről. No, de sebaj! Ahogy a mondás tartja: Jó pap is holtig tanul! -szóval mélyedjünk csak bele a 19. század derekának sorsfordító eseményeibe és nézzük meg, hogy milyen szerepet játszott az akkori történésekben a környékünk és az itteni emberek.

1849 tavaszán a Zomborban állomásozó Laval Nugent von Westmeath osztrák ezredes és nyolcezer katonája hírt kapott, hogy a magyar honvédség Kulára érkezett. Ennek hatására az ezredes és a sereg már másnap elhagyta bázisát és Bezdánba jöttek, majd megkezdték átkelésüket a Dunán. Ekkor háromszáz helyi nemzetőr megtámadta a folyó felé vonuló hadat, ám az ellenség sikeresen átjutott Kiskőszegre, ahol a főtéren felállították a tüzérségi ágyúkat. Nem sokra rá a magyarok is ágyúzni kezdtek, ezáltal néhány napos párbaj alakult ki a partok között. Végül a honvédek sikeresen felgyújtották a batinai magtárt, így az osztrákok–élelem
hiányában–kénytelenek voltak kereket oldani.
          Néhány hónappal később Jellasics horvát bán viszont minden gond nélkül kelt át a folyón a bezdáni partra, mivel a faluban állomásozó honvédek olyan kevesen voltak, hogy inkább elvonultak Bajára, hogy mentsék a bőrüket .

Ha Bezdán városáról és a szabadságharcról beszélünk-egy kalap alá véve a két kulcsfogalmat-, akkor elkerülhetetlen, hogy ne említsük meg Schwell Títuszt, a híres bezdáni lakost, aki aktívan részt vett az osztrákok elleni harcokban és meg is sebesült, aztán pedig csaknem vértanúhalált halt.                                                                 

A sváb származású katona, a forradalom veszte után sokakkal ellentétben nem menekült a császári ivan_zasche_portret_bana_josipa_jelacica.jpgvégrehajtóktól, hanem bátran várta őket. Títusz udvarában akkoriban egy ősöreg törökmogyorófa állt, mely sokak szerint a Felső-Dunamellék egyik legöregebb fája volt-korát 500 évre becsülték. A legenda szerint az osztrák fogdmegek ehhez a fához láncolták ki az egykori katonát és szinte halálra korbácsolták.                                               

Az 1900-as évek elején Gróf Apponyi Albert személyesen is meglátogatta az akkor már igen idős Schwell Títuszt, amikor Bezdánban járt. 

 A forradalom másik legnevesebb bezdáni résztvevője Budács József volt, bár ő nem a fronton elkövetett hőstetteivel írta be magát a történelembe, hanem sokkal inkább a szabadságharc leverése utáni bujdosása alatt mutatott ravaszságával.                                                                                        Természetesen ő is a magyarok oldalán harcolt, ezért később a végrehajtók üldözése elöl a Dunát övező valóságos őserdőbe vetette bele magát. Egy elhagyatott halászkunyhóban húzódott meg, valahol a Kalangyos vagy a Blazsevica-szigeten. Időként éjjel bemerészkedett a faluba. Főleg abból élt amit az erdő és a folyó megadott, ám a tél közeledtével egyre válságosabbá vált a helyzete. 

November elején a lombját vesztett erdő már nem adott elég biztonságot számára, a hideg is beköszöntött így Józsefnek döntenie kellett, hogy mit tegyen. Vagy feladja magát a hatóságoknál, vagy pedig más vidékre költözik, ahol nem kell tartania a király köldönceitől. 

Több napnyi vívódás után, Budács úgy döntött, hogy hazamegy ám semmiképp sem engedi meg, hogy elvigyék osztrák katonának. Úgy gondolta, talán saját testének megcsonkításával érheté el legkönnyebben célját. Fejében megfogant az ötlet, miszerint levágja jobb kezének mutatóujját, hogy ezáltal képtelen legyen a puska ravaszának meghúzására. Úgy vélte, hogy a csonka ujjal elkerülheti a katonaságot, de nagy kára nem lesz belőle-még el tudja végezni a gazdasági munkákat. 

Budács József az erdei menekdék mellett talált egy termetes tölgyfatuskót, rátette a kezét, és egy határozott mozdulattal levágta a mutatóujját egy balta segítségével. Miután felépült, bement Bezdánba, s amikor Zomborban sor került az alkalmassági vizsgálatra, az orvos egyértleműen alkalmatlannak találta katonai szolgálatra.

A bejegyzés trackback címe:

https://szemelyemblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr5214691580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.