Az ártér legendái I.: Az óriásharcsa és a karapancsai erdész története
2018. december 24. írta: Kalinka Tamás

Az ártér legendái I.: Az óriásharcsa és a karapancsai erdész története

A most következő érdekes történet színhelye a Bezdán és Baja között 46 kilométer hosszan húzódó Bajai-82477.jpgcsatorna, avagy Ferenc-tápcsatorna. Ezt a vizet nem úgy kell elképzelni, mint egy hagyományos ásott kanálist, ugyanis eme csatorna nagy része a hajdani Baracskai-Duna-ág medrében fut (Türr István kiváló észjárásának köszönhetően), így már nem is olyan meglepő, hogy a Bajai-"csatorna" helyenként a 170 méteres szélességet és a 18 méteres mélységet is eléri. 

A nagy víz nagy halaknak ad otthont: 26 kilós ponty, 30 kilós amur, 20 kilós csuka(!) és számos óriásharcsa szerepel a történelem során itt horgászók, illetve halászók fogási rekordjai közt.  Ám, amint az lenni szokott, a legnagyobb halat sosem sikerül kifogni.  

A Bajai-csatonán két zátony található: az egyiket simán csak Zátony-ként szokás megnevezni, ez található délebbre, míg a másik,- amely az ún. Béregi-szélesben lelhető fel- a Nagyzátony nevet viseli. 

A Zátonynál már az 1920-as évkben is fel-felbukkant egy hatalmas harcsa, mely szétszaggatta a halászok hálóit, 19642413_10211189137462758_7157711181897166635_n.jpgés gyakran megfigyelték, amint vízimadarakat ránt le a mélybe. Egy helyi lakos, a bizonyos Paneláj bácsi még nevet is adott a szörnyetegnek: Mózesnek nevezte el. A név igen találó, hisz amikor az óriáshal a felszínen rabolt, akkora hullámokat és örvényeket keltett, hogy "némi" túlzással azt is mondhatjuk, hogy csaknem kettéválasztotta a valamikori Duna-ág vizét. 

Mózes akkora hírnévnek örvendett, hogy B. Foky István a neves bezdáni író, a Magyarkák c. kisregényében is említi a bibliai méretű bajuszost. A műben egy gyerekcsapat indul felfedezőútra a Bajai-csatornán, hogy megfigyelhessék a hajnali órákban vöcsökfiókákat elragadó halat, a Zátonynál. 

A helyiek-elsősorban a Kengyia-sziget és a Kis-sziget lakói- lassan kiismerték a harcsa szokásait. Általános tény volt, hogy Mózes csakis pirkadat idején jár táplálék után, általában a Zátony és a Karapancsai-erdő közti szakaszon.

Tudvalevő, hogy az európai harcsa vagy lesőharcsa, akár 100 évig is élhet, így már nem is sokkoló az a tény, hogy több évtizeddel később is látni vélték. Mózes ez idő tájt szerezte legnagyobb ellenségét, aki történetesen a karapancsai erdész volt. A jáger a Bajai-csatona partján élt, így sok libát és kacsát tartott és gyakran halászott is (persze valószínűleg tilosban). A szárnyasokat rendszeresen tizedelte a harcsa, és nem akadt olyan háló melyet ne tépett volna szét. Az erdész megelégelte a dolgot és a csatornát járó horgászok fel is figyeltek arra, hogy a  mólóján mindig ott van a nagykaliberű vadászpuska-ugyanis az öreg eltökélte, hogy bármi áron, de végez a csúcsragadozóval.

Egy alkalommal az erdész többször is belelőtt a vízbe, amikor az egyik kacsája nagy hápogás közepette eltűnt egy óriás harcsa által keltett burványban-ám furfangos vadász valószínűleg elvétette a célt, hiszen a "rablások" folytatódtak. A jáger is megunta a játszmát, inkább maradt az erdei vadak vadászatánál, Mózes pedig tovább élte világát a Bajai-csatorna mélyén. A 80-as években tűnt fel utoljára, miután senki sem látta többé, ő is legendává vált.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szemelyemblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr514513142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.