A Bezdánt és Monostorszeget körülölelő táj szerencsére bővelkedhet erdőkben és különféle vad vidékekben. Így nyilván nem csodálkozunk, hogy eme vadon mélye évszázados fáknak adnak otthont, melyek túléltek a 19. század folyószabályozásait és a 20. század háborúit is. 

A Felső-Dunamellék általam ismert legnagyobb fája egy nem kevesebb mint 800cm törzskörmérettel rendelkező Fehér fűz (Salix alba), amely a Banga holtág partján magasodik(II. kép: a fotó jobb oldalán). Mivel a fűz gyorsan növő fafaj, ez a törzskerület nem enged túl nagy korra következtetni. A fa "csak" 200-220 éves lehet. Ha ez a becslés helytálló, akkor a fűz tanúja volt több nagy árvíznek és a szabályozásoknak is, vagyis legalább 70 éves koráig a Duna partján állt, még azt a mai mederbe nem terelték és le nem választották a Baracskai-Duna-ágat.  Tudniillik Banga valaha a Baracskai-Duna „teljes rangú” ága volt, a mai Bajai-csatornával egyetemben csakhogy ez utóbbi teljes díszében fennmaradt. A Baracskai-ág eredetileg Kengyiánál megkerülte az ún. Kis-szigetet de amikor Türr István elrendelte a Baracskai-Duna csatornává alakítását, ezzel egyidejűleg a Bajai-csatorna mai keskeny szakaszának kiásását is, akkor el kellet, hogy zárja a mai Banga északi lefolyását a leendő csatornába. Így a Banga amolyan féregnyúlvánnyá, zsákutcává vált és ez okból 1872-es elvágása óta folyamatosan mocsarasodik. 

Valószínűleg volt a környéken nagyobb fűzfa is, mégpedig a Bajai-csatorna öblének partján, csakhogy ennek mérésére már nem lesz lehetőség mivel nemrég a fa kettéhasadt és egyik fele a vízbe zuhant. 

Továbbá, 10-15 darab 300 centiméter törzskerületű Kocsányos tölgy (Quercus robur) lelhető fel a Kozara erdőben, melyek túlélték az 1950-es évek beli erdőtüzet. Ilyen tölgyfából akad még a Fekete-sűrű erdőben is 4-5 darab. Ezek kora "mindössze" 150 évre tehető, lassan növő fafaj lévén. 

A Bajai-csatorna keskeny szakasza és a Döglött-Baracska közti úgynevezett Tatárrévi-erdő (sokan nem is tudják, hogy van neve, pedig 19. századi térképeken is így szerepel) legsűrűbb részében a Kiscsatornán túl, 3 darab Fekete nyár (Populus nigra) tengődik melyek közül a legkisebb törzskörmérete 600cm a legnagyobbé pedig 750cm. Ezek kora 150-180 év a fajra vonatkozó becslés szerint. E faóriásokhoz kötődik egy érdekes történet, melyet terjedelme miatt egy másik cikkben fogok közölni. Az előbb említetteknél valamivel kisebb Fekete nyarak magasodnak a Duna-parton, az első kőhányásnál, az úgynevezett Raiter-nél. 

Ám a törzskörméret alapján történő korbecslés meglehetősen ingoványos terep, ugyanis a fák évgyűrűinek vastagsága az adott év körülményeitől függ, pl. egy aszályos évben csak néhány milimétert vastagodik a fa, míg egy kedvező évben ez az adat akár több centiméter is lehet. Bizonyára mindenki látott már egy-egy nagyobb fa árnyékában tengődő, satnya magoncot vagy gyökérsarjat, mely megnőtt ugyan fél méter magasra de az anyafa lombkoronájának árnyéka miatt esélye sincs az egészséges növekedési tempó betartására. Tévedés ne essék, ezek a csemeték egyáltalán nem szenvednek, csak türelemmel várnak a fényre, és be kell vallani, hogy a várakozás a lassan növő fáknak igen nagy erősségük. Peter Wohlleben német erdész a következő megfigyelést tette: Némely fa kora (pl. a bükk) könnyedén leolvasható az ágakon található kis csomókról, ezek a a csomók a csúcsrügyek alatt képződnek minden évben, s ahogy az ág hosszabbodik a csomó eredeti helyén marad, így az ág minden csomója egy évnek felel meg. Az erdész által szemügyre vett idős fák által elnyomott bükkcsemete vastagsága mindössze néhány centiméter volt, azonban a csomók száma alapján a fácskának minimum 80 évesnek kellet lennie. Ezen először az erdész maga is meglepődött, majd később rájött, hogy ez nem ritka dolog az öreg erdőállományokban. Mi, emberek könnyen elbizonytalanodunk, melyik fát nevezhessük igazán öregnek. A korszerű erdőgazdálkodás mindössze 80-100 évre irányozza be egy fa maximális életkorát, miközben eme fák természetes körülmények között ilyen idősen még csak szerszámnyél vastagságúak lennének. Mint az tudományos kutatómunkák sorozata kiderítette, a kezdeti lassú növekedés a hosszú élet egyik legfontosabb feltétele. Így az öreg állományok fénymegvonó lombkoronája, amolyan nevelési stratégiaként fogható fel a magoncok számára amely a hosszú életet biztosítja számukra.

 A fent említett fáknál lehet, hogy vannak nagyobbak is, valahol a Karapancsa vagy a Dunai-erdő sűrűjében. Kérem szépen, akinek tudomása van a Felső-Dunamellék területén különösen nagy fáról vagy fákról az jelezze a Facebook oldalon üzenetben vagy hozzászólásban.