Kiskőszegi kuriózumok II.-Bor, szüret, Duna
2017. július 07. írta: Az ártéri ember

Kiskőszegi kuriózumok II.-Bor, szüret, Duna

A címben említett dolgok szinte a kiskőszegi emberek lelkének részei. Nem csoda, hogy a környék néprajzába is kpeslap-batina-szent-blint-templom.jpgbeleégtek ezek, mint motívumok. A régi szép időkben divatosak voltak a szüreti bálak, ahol olykor olyan népdalok is elhangzottak, melyeket csak itt ismernek. Szerencsére, mivel a batinaiak mindig is családcentrikusak, vallásosak és hagymánytisztelőek voltak, fennmaradtak ezek a mondókák, szólások és dalok, melyek nagy értéket képeznek a környék szóbeli irodalmában. 

Régen mindig október 15. jelentette a szüret kezdetét (Teréz napja), ekkor számos bálat és családi összejövetelt tartottak a faluban a kezdetét vett események tiszteletére. Rendszerint meghívták a rokonságot akár a túloldalról Bezdánból is egy napos szőlő szedésre, a munkát persze a nap végén óborral vagy musttal nyugtázták. Ekkor általában tánc is volt a faluban, megesett, hogy a fiúk nem akartak táncolni ezért a lányokat férfi népviseletbe öltöztették ( lásd: lent a II. képen), hogy úgy tűnjön, fiú párja van a táncos leányoknak. Volt egy kocsis Batinán aki a környék szőlőiből horda le a gyümölcsöt a városi présházakba és a híres mélyút pincéibe. Neki volt két említésre méltó mondása. Ez a kocsis azt állította, hogy a kiskőszegi harang azt mondja, hogy: Bort, húst! , a bezdáni harang pedig, hogy: Babot, kalányisi vizet!  Az előbb írt szót jól olvasták, nem egy lapsus calami (elírás) hanem ez így mondta a kocsis. A kalányisi kanálisit jelent. 

A szüreti dalok közül a következőt Kiskőszegen gyűjtötték:

Apám után szép vagyonhoz jutottam,

Vagyonomat egy fillérig elittam,

Most napszámba dolgozom, ha napszámom kikapom

Kocsmába mék, mögiszom és mögiszom.

 

Vízözönkor futottak az egerek,

Mikor Noé rugdosta üket,

No, egerek, mosmá innen kifelé,

Had ballagjon ez a kis bor befelé.

 

A szőlőt, hogy ne tizedeljék a madarak, az öreg csőszök naponta többször is végigjártak a sorok közt, fából uj_microsoft_publisher_document_6.jpgkészült kereplőjükkel, hogy elriasztják a dézsmálókat (ezt a tevékenységet pudárkodásnak vagy budárkodásnak nevezték), közben ezt mondogatták: 

Hej, seregély madár!

Én vagyok a pudár!

 

Mint már említettem, a kiskőszegiek nagyon családcentrikus emberek. Az alábbi mondókát, melyben a Duna közelségének hatása is érezhető, valamikor az 1930-as évek elején mondta egy batinai nagyapa a néhány éves unokájának: 

Išla cura sa skele, i nosi bele cipele!

Vagyis: Mennek a lányok a révre, fehér cipőben!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemelyemblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr9512646535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.