Kiskőszegi kuriózumok I.-ahol él az irodalom
2017. július 06. írta: Az ártéri ember

Kiskőszegi kuriózumok I.-ahol él az irodalom

Festői szépsége, finom borai és érdekes történelme miatt már bizonyára sokan elgondolkodtak azon, hogy verset uj_microsoft_publisher_document_5.jpgírnak e faluról. Nos, nem egy híres író megfordult már itt, köztük: Herceg János, Német László, Veres Péter, Fehér Ferenc, Tomán László, Ács Károly...

Közülük kiemelkedik Herceg János aki élt és alkotott is Kiskőszegen, a többiek csak amolyan "literaturisták" voltak. Herceg, az írásaiban legtöbbször Leányvárként emlegeti a városkát és itt írta meg Leányvári levelek c. művét is, ez a levélciklus 1959-ben jelent meg először, 2009-ben a szerző születésének századik évfordulóján Eszéken új kiadásban jelent meg. Kontra Ferenc a Magyar Szó 2009. december 12.,13.-i számában így ír a Leányvári levelekről:

Nem sokat kell törni a fejünket a Leányvári levelek műfaján, hiszen a levél szépirodalmi formája Mikes Kelemen óta klasszikussá vált. Fiktív személyhez is íródhat ami egyúttal azt jelenti, hogy mindenkihez, bárkihez szólhat...Leányvár önmagában is egy metaforikus hely, a szirt magánya kedvez az írásnak, A kilátás festői, a múlt és jelen impressziói erőteljesek.

Herceg János, mivel imádta e vidéket,  Kiskőszegre költözött s bár ha úgy tetszik, ott élt ahol a madár sem jár, sokan itt keresték fel és folyóiratokat valamint rádióműsorokat is szerkesztett az író, hegyoldali lakjából. 

Herceg így írt Batináról: 

Leányvár nekem nemcsak a magányt jelenti, nemcsak a magam világát, hanem jelképet is, azt, hogy az ember tudatával, világnézetével, dologra serkentő hitével egy kis faluból jobban kapcsolódik a nagyvilágba, mint ott, ahol az övével ellentétes ízlés, szempont és magatartás uralkodik. Mint ott, ahol hosszú éveken át érezte maga körül a válaszfalakat, melyekről a sanda gyanú lesett rája, s amelyeket nem törölhetett ki sem baráti szavad, sem a kiállásod azokért, akik sohasem akartak megérteni téged.

1975-ben egy nagy földcsuszamlás Herceg János házát a mélybe taszította. Az írót ez nagyon lesújtotta, Doroszlóra költözött. Ezt a 75-ös hegyomlást még mindig emlegetik Batinán mivel a régi kistemplom, több lakóház és a temető egy része is oda lett. Az ilyen omlások elég gyakoriak a környéken, mivel a hegy löszfalában hatalmas vízmosások és szurdokok keletkeznek nagyobb esők alkalmával. 

Kontra Ferenc a következőképp emlékszik vissza a 40 évvel ezelőtti eseményekre: 

Nemigen lehetett leírni a látványt. Ahol álltunk, a part újonnan kialakult szélén, a lábunk magasságában egy diófa teteje látszott. Ebből látszott a szakadás mélysége. Ott álltunk sokan, ismerősök, barátok és Herceg János törte meg a csendet: "Látjátok, ilyen lehetett a haláltánc!"                                                                                                     ...                                                                          egy évszázados diófa magasságából a hegytetőtől egészen a földig imbolygott kuszán a haláltánc, míg földet nem ért: a leszakadt sírok, kifordult koporsók csontvázai kapaszkodtak szerte a löszfalon, mintha élnének, és valóban egymás kezét keresnék, hogy ne zuhanjonak tovább...Mint amikor feltámad a múlt, hogy emlékeztessen. Ez a mementó kívánkozik az utolsó Leányvári levél végére.

kepeslap1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szemelyemblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr1712646391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.