A Bajai-csatorna-határokon átívelő horgászparadicsom
2017. július 03. írta: Az ártéri ember

A Bajai-csatorna-határokon átívelő horgászparadicsom

A Bajai-csatornát emlegetik Baja-Bezdán csatornaként, Ferenc-tápcsatornaként és szimplán Bezdán-csatornaként is. A csatorna megnevezés nem igazán helytálló ugyanis kevesebb az ásott szakasza mint az olyan szakasza amely a régi Baracskai-Duna-ág természetes medrében fut. 

A Bajai-csatorna 46km hosszú, Magyarországon, Baja városa mellet, az ún. Sugovica és a Szeremlei-Duna-ág találkozásánáluj_microsoft_publisher_document.jpg indul ki, e vizektől a híres, 1875-ben épült, téglafalazatú, Deák Ferenc-zsilip választja el. Szerbiában, Bezdán mellet a Sebes-foki zsilipnél torkollik a Ferenc-csatornába. Létrejötte Türr István nevéhez fűződik. Ésszerű volt a csatorna kiépítése ugyanis relatív nem sok munkval járt. Türrnek mindössze két helyen kellet átvágást ejteni, a kanális több mint fele, természetes, a Baracskai-Duna medre volt. A csatorna kiépítésenek eredeti célja, a 700 mázsás dereglyékkel történő gabonaszállítás mellet az volt, hogy a Ferenc-csatornában nem volt elég víz a 6000 métermázsa árut szállító nagy hajók közlekedésére, ezért plusz vízmennyiségre volt szükség. A hajózás a II. világháború politikai zűrzavara következtében megszűnt. A folyószabályozás és a csatornázás nagymestere lévén, Türr, mintha gondolt volna a jövőre is, ugyanis a csatornának van egy másik fontos erénye is, mégpedig a vízraktározás. Nebojszki László így ír a csatornáról: 

A Mohácsi-sziget belvízrendszere a Baja-Bezdáni tápcsatorna nyugati oldalán helyezkedik el, csatornáinak kiépítésekor három öblözetre osztották. Az északi rész Szeremle és Bátmonostor határából lefolyó vizei gravitációs úton vezethetők befogatójukba, a tápcsatornába. Ettől délre található a karapancsai öblözet: legfontosabb elemei a hasonló nevű szivattyútelep, a Kadia-Duna alsó végén, a belvíztározóként a szivattyűtelep üzemére kiegyenlítően ható, említett holtág és a Karapancsai-főcsatorna (befogadója a Kadia-Duna). Az 1904-ben épült szivattyútelep két vízátemelő berendezésének meghajtását eredetileg fagázzal működő motorok biztosították, az 1930-as évek elején a műtárgyat megerősítették, 1958-ban áttértek a villamos meghajtásra, majd a 2000-es évek elején az épületek egészére kiterjedő felújításokat végeztek. Jelenleg a telep teljes vízátemelő képessége 5,3 köbméter/másodperc. A harmadik öblözet a Mohácsi-sziget déli, már Szerbiához tartozó része. Az ottani vizeket a Bezdántól nyugatra fekvő, 1905-ben 0,75 köbméter/másodperc vízszállítással kiépített kengyiai szivattyútelep emeli át a tápcsatornába.

A kengyiai szivattyútelepen még mindig teljes bevetéssel dolgoznak az 1905-ös gépek, ezek a Bajai-csatornából a Döglött-13516617_1029535500464779_764333370633183063_n.jpgBaracskába nyomják át a vizet, vagy fordítva, igaz csak igen magas vízállás esetén. Mivel e gépek jelenleg dízelt használnak üzemanyagként, a beindításuk nagyon költséges. A kengyiai szivattyútelepet megrongálta az 1956-os hatalmas jeges ár ( a Duna vízszintje +746cm volt), ami nemcsak a pumpaház de egész Kengyia vesztét jelentette. Ekkor néptelenedett el Kengyia. Az árvíz előtt Szojka Géza volt a pumpa gondnova de 1956-ot követően egész az ezredfordulóig még csak ki sem lett takarítva az épület az iszaptól és a törmeléktől. 

A Bajai-csatorna a Vajdaság egyik legtisztább vize. Ez annak köszönhető, hogy semmilyen település vagy ipari létesítmény nem található a partján. Semmi sem bizonyítja ezt jobban mint a foyami rák (Astacus astacus) és tavikagyló (Anodonta cygnea) populáció vagy a tavi szivacs (Spongilla lacustris) és az álkérészek (Plecoptera) jelenléte. 

A csatorna szélessége az ásott részeken mindössze 15 méter, a régi folyószakaszokon azonban ez az érték 160 méter is lehet. Mélysége az ásott szakaszokon 3-4 méter, átlagosan 6-7 méter de a Sebes-foktól 6 kilóméterre északra a 18 métert is meghaladja. 

Az 1996-os visszatelepítést követően az eurázsiai hód (Castor fiber) jelenléte újra megfigyelhető a magyar határhoz közel eső szakaszon. 

A Bajai-csatorna halban viszonylag gazdag vize régen mágnesként vonzotta a horgászokat, de mára a pecások száma megcsappant (talán a hely elszigeteltésége miatt). A kanális legtöbbek által "kergetett" hala a pisztrángsügér (Micropterus salmoides) amely Észak-Amerikából származik és hazánk nem minden vizében sikerült meghonosítani (például a Balatonból kipusztult). Ez a diszsügérfélék családjába tartozó faj (nem keverendő össze a fekete sügérrel) a dús partmenti vegetációnak köszönhetően a kapitális, 3 kilós súlyt is elérheti a Bajai-csatornában. De ez jellemzően inkább a pontyok és harcsák vize. 50 kilós harcsaóriások is kerültek már ki a mélységből, a Karapancsai-erdő bolondos erdésze pedig vadászpuskával cserkészett egy hatalmas példányt, ugyanis az el-elragadta a kiskacsáit. Azonban ki kell emelni egy a 90-es évek elején történt eseményt. Szeptember 25-én Nagy Ferenc, becenevén Jandó, veterán horgász az esti órákban egy 27 éves bambusznád bottal nagy halat akasztott. A harc egy órán át tartott, a környék horgászai a csónakjuk fenekén kopogtak a lábukkal, hogy a hal távol maradjon a hínártól. A monstrum többszáz méteren át vontatta Jandó csónakját, ám végül partra került a 25 kilós ponty amelyben 4 kiló ikra volt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://szemelyemblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr3412639239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.