A Szivárványos ökle (Rhodeus amarus), vagy ahogy Bezdánban hívják, Puckos, Kelet- és Közép-Európa folyó- és állóvizeiben él. Egyéb nevei: keserűhal, keserű ökle, lapistyán, ökle, petikehal, sároglya, pohé, Szent Péter hala.
Különösen kedveli az iszapos, lassú sodrású vizeket pl. holtágak és csatornák. Alakja kárászszerű, maximális mérete kb. 6-9 cm. Homloka széles, domború, szeme viszonylag nagy. Szája kicsi, csúcsba nyíló. Mell- és a hasúszói rövidek.
Jellegzetessége a test közepén, a hátúszó kezdetének vonalától a faroknyél végéig húzódó fényes, kékes-türkizzöldes sáv. Úszói enyhén sárgás árnyalatúak, vagy rózsaszínűek, a hátúszó fekete, a többi pedig a tövénél apró fekete pettyezésű. A hím az ívás idején a szivárvány minden színében tündöklő nászruhát ölt, melyet nehéz élethűen leírni. Ilyenkor egész teste gyönyörű szivárványszínekben csillog, oldala zöld és ibolyaszínű, hasa pedig vörhenyes. Hát- és farokalatti úszója élénkpirosra vált keskeny, fekete szegéllyel. A fején 8-13 apró, fehér, kiálló nászkiütés jelenik meg, melyek az ivarzás befejezte után leesnek. Az ikrások a hímeknél kevésbé szembetűnő külsejűek, ám jól felismerhetőek az ívás idején kifejlődő hosszú tojócsövükről. Ez öregebb példányoknál elérheti a 40-45 mm-es hosszúságot is, és szabadon függ a testből az alsóúszó előtt. A cső vége úszás közben túlér a farokúszó végén.
Ívása hosszan, áprilistól június végéig is eltart. Ivarérettségét már a második életévében eléri. Szaporodása, mely sokáig ismeretlen volt a tudomány számára a festőkagyló, vagy tavikagyló jelenlétéhez kötött. Az ikrás a tojócső „beostorozása” által egyesével bocsátja nagyméretű ikráit a kagyló kopoltyúinak tövén elhúzódó járatba, amelyek a kagyló összehúzódása következtében azután a kopoltyúba kerülnek. Amint a kagyló észreveszi, hogy „idegen tárgy” került a nyílásba, összezárja lemezeit. Így az öklének nem csak ahhoz van szüksége rendkívüli ügyességre, hogy ikráit a szűk nyílásba juttassa, hanem ahhoz is, hogy ezt követően azonnal kirántsa tojócsövét, még mielőtt a kagyló lemezei összezáródnának. A tejes minden ikrát egyenként termékenyít meg. Az ikrás távozása után a kagyló fölé úszik, majd kibocsátja tejét, melyet a kagyló légzőmozgása keltette vízáramlat juttat el az ikrához. A kikelt ivadékok a kagyló kopoltyúlemezei között maradnak a szikzacskó felszívódásáig, ezáltal teljes védelmet élvezve. A kagyló által folyamatosan cirkuláltatott víz egyben bőséges oxigénellátást is biztosít számukra. Miután 9-10 mm hosszú kis lárvaként elhagyják a kagylót, gyorsan növekednek.
Jelzőállatként alkalmas a gyógyszeripar különböző hormonkészítményeinek tesztelésére. Ebből kifolyólag 1949-ben orvosi vizsgálatokra is használhatónak ítélték. A kidolgozott módszer alapján a terhesség 3-8. hónapja között szivárványos öklékkel a magzat neme 80-90%-os biztonsággal megállapítható volt.
Kishalhálóval, teszi-veszivel fogható, horogra nagyon ritkán kap.
Az egyik legjobb süllőcsali, bár Magyarországon védett. Eszmei értéke 2000Ft.