1990. szeptember 25-én kedden a Bajai-csatorna keleti partján a késő délutáni órákban az akkor 60 éves bezdáni nyugdíjas horgász Nagy Ferenc, becenevén Jandó, épp hazafelé készülődött. A csaknem 40 évnyi tapasztalattal rendelkező horgász már egy botját össze is szedte, 18 óra 15 perckor azonban az egyik, még vízben lévő pecán hatalmas rántást észlelt és rögvest bevágott. 

Jandó elejében csak annyit érzékelt, hogy horga valami igen nehéz holt súlyba akadt. Amikor a hal küzdeni kezdett, a horgász többi botját a vízbe lökte és elengedte a csónakot, hogy minnél kevesebb zavaró tényező legyen a gigászi hallal való harcban.  Hamarosan már segítségért kiabált s az meg is érkezett a pecakollégák személyében. A partról egy másik tapasztalt horgász Fejes Ferenc próbálta irányítani az eseményeket. A környékben lévő összes horgásznak, és a víkendtelep lakóinak is kiadta a parancsot, hogy tereljék a halat a víz közepe felé ahogy csak tudják. Sokan evezőjükkel kopogtak a ladikjuk oldalán vagy lábukkal doboltak a stégjük deszkáján, ugyanis félő volt, hogy a nagy harcos a közeli öbölbe húzza Jandót csónakostul és ott belekeveredik a fenéken fekvő tuskókba, ezáltal elszakítva a zsinórt. A 27 éves bambusznád bot, az orosz tároló orsó és a fél kezére rokkant horgász is bírta a strapát, Az óriás zsákmány immár két csónakot is vontatott, ugyanis Nagy Ferenchez csatlakozott a horgásztársa Bošnjak Ilija is aki már merítőszákkal a kezében várta a csata kimenetelét. 100 méter után a hal megadta magát. Miután beszákolták, a partra indult a szerencsés horgász és társa, ahol már sokan várták őket. A tükörponty 25,10 kilogrammot nyomott, farokuszonnyal együtt a hossza 103 cm, szélessége 45 cm, elülső uszonya pedig 13 cm hosszú volt. Több mint 4 kiló ikra volt benne. 

Nagy Ferenc 0,40-es zsinórral és 3-as számú pontyozó horoggal és főttkukoricával csalta tőrbe élete halát.

Maros István cikke nyomán

Sajnos, bár bizonyos, hogy lefényképezték, hosszas kutatás után sem jutott birtokomba fotó a pontyról.