A Kotyor, a Bezdán környéki számos víz és láp közül az egyik leghíresebb. A Kotyor bezdáni "alvégnél", az egykori villanytelepnél kezdődik és a Monostorszeg hatrában lévő Cseh-hídnál ér véget. Régen az ún. Tányéros-tó jelentette e láp végét de az mára telejesen eltűnt. Ha erősen be akarjuk határolni az elhelyezkedését akkor azt a következőképpen tehetjük meg: A Kotyort északról a bezdáni "alvég", délről a Cseh-híd, nyugatról a Ferenc-csatorna, keletről pedig a Monostorra vezető út határolják. Területe 73 hektár. Korai történelméről semmit sem tudni, annyi bizonyos, hogy még a Ferenc-csatorna kiépülte előtt is létezett. Sokszor próbálták már "betörni" ezt az ingoványt se soha sem sikerült. A múlt században még rizstermesztéssel is próbálkoztak. A Kotyor elsőrangú hely a halak ívása szempontjából, ugyanis 30-50cm vízzel borított részei tavasszal igen korán felmelegednek. Mára a Kotyorban horgászni nem lehet, mivel annyira benőtte a nád, s mivel kis szigeteit nem legeltetik le mint anno, fűzfaerdő nől rajtuk. Északi csücske kivételével szinte áthatolhatatlan sás és nádrengeteg borítja. Régen a rákászok, legeltető juhászok, pákászok, tojásgyűjtők és játszani kívánó gyerekek paradicsoma volt ez.  Borítókkal fogták itt a pontyot, ahol látták a buborékokról, hogy túr a hal, oda engedték le a szerszámot. De olyan történeteket is hallani efelől, hogy télen, ha tükörjég volt a sekély részeken, meg lehetett látni a jég alatt várakozó csukát és a balta fokával jó nagyot oda suhintva a hal néhány percre elkábult s a jeget áttörve ki lehetett emelni kézzel is. Régen egy kis csatorna kötötte össze a Ferenc-csatornát és a hajdani bezdáni kendergyárat. Ezt a kanálist Dongónak nevezték. Egy néhány méter széles kis mélyedés volt a Kotyor nádasán keresztül, itt úszós készséggel is lehetett halat fogni s a csónakokat mindig ide hozták be a Ferenc-csatornáról eszkábálásra, foltozásra, kátrányozásra. A Kotyor jelenleg kiemelkedő értékű a madarak fészkelőhelyeként is, többek között a fokozottan védett üstökösgém (Ardeola ralloides) és pásztorgém (Bubulcus ibis) költ a nádas mélyén. 

A Sárkányos már-már mítikus körüllengésű mocsara a vidéknek. Ez talán a nevének köszönhető, talán annak, hogy a Kozara ősi erdősége fogja közre. A nevét állítólag onnan kapta, hogy egykor sok kígyó élt itt. A természetvédelmi rezervátum egyik legnagyobb értéke,  bázikus(szikes) síkláp, latinul Caricetalia davallianae lévén, igazi ornitológiai és botanikai paradicsom. Régen legfőképp Isterbácról jártak ide horgászni, de mivel ezt a lápot és az egész Kozara erdőt az erdőgazdaság bekerítette, ma már nem horgászik a Sárkányosban senki. Leginkább csíkhal, compó és ponty akadt a horogra vagy rekedt a csíkvarsában. A Sárkányosnak állítólag van egy levezető csatornája Kígyós-patakhoz amiben csak úgy nyüzsög a csíkhal. Az öreg horgászok beszámolói szerint a Sárkányosból kifogott ponty oly sötét színű, hogy sok pecás először fel sem ismerte pontylétét hanem compónak hitte.