A Holt-Baracska avagy a Döglött-Baracska Bezdán és a Duna közé ékelődő, igen színes történelemmel büszkélkedő holtág. Hossza a Kengyiai- szivattyútelephez tett nyúlvánnyal együtt 3 kilóméter. Mára töltéssel választották el a dunai hajótelelőtől, ha úgy tetszik az az "élő" Baracska mivel közvetlen kapcsolatban áll a Dunával. A holtág szélessége 30-50 méter, mélysége 3-5 méter kivéve a Sebes-fokhoz közel eső szakaszon, ugyanis ott a 10 métert is meghaladhatja. Északi partján víkendtelep található. 

A Döglött-Baracska tulajdonképp két korábbi víz egyesüléséből jött létre. A dunai töltéstől a Kengyiai pumpaházig nyúló szakasza, a Banga holtággal együtt és a Bajai-csatornával folytatólagosan, a hajdani fő Duna-ág a Baracskai-Duna része volt. Egész az 1700-as évek végéig a hajóforgalom is ezen az ágon bonyolódott a Mohácsi-Duna-ág (jelenlegi fő Duna-ág) helyett. Ez eddig rendben is volna, de még ha avatatlan szem is nézi a környék vízrajzi térképét akkor beláthatja, hogy a dél irányába, a Sebes-fok felé elterülő 600 méter hosszú "féregnyúlványa" a Holt-Baracskának egyáltalán nem illik a képbe. Nos, ez a zsákutca lenne a már említett második víz maradványa. Ez a második víz nem más mint az ősi Vajas folyó reliktuma. Tulajdonképp a Baracskai-Duna egyes szakaszain(A jelenlegi Bajai-csatorna medrében) a Vajas medrében futott. Még nem létezett a Ferenc-csatorna és a Baracskai-Duna-ág sem addig a Vajas folyó a Sebes-foknál átlépett a mai Feketevíz északi végébe(megjegyezném, hogy ahol a Vajas folyt azok a vizek a többihez képest igen mélyek: a Döglött-Baracska Sebes-fokhoz közel eső része 10 méter mély, míg a Feketevíz északi része 25-30 méter mély is helyenként) és a ma csak Vajas-foknak(a Feketevízzel párhuzamos, a víkendtelep választja el tőle) nevezett víz medrében folyt, és valahol Monostorszeg és Apatin között torkollott a Dunába. Anonymus Gestájából tudjuk, hogy a honfoglaló magyarok, Árpád vezetésével, táboroztak a Vajas folyó partján és e helyen később monostor és vár is épült. Ez volt Bodrogvár, aminek omladékai ma valahol Monostorszeg magasságában találhatók a hatalmas ártéri erdő dzsungeljében. További okiratok szerint I.(Szt.) László királyunk 1095-ben ebben a várban töltötte a húsvéti ünnepeket. 

A Döglött-Baracska egykor nagyon jó horgászhelynek számított. Halban gazdag volt, tavasszal a sekélyebb részek a pontyok íváshelyéül szolgáltak. Potykában és harcsában nem szenvedett hiányt aki ezen a vízen horgászott. A 70-es években megróbálták lehalászni a harcsaállományt, ugyanis e nagyragadozó túlszaporodásával indokolták az egyre gyakrabban fellépő halhiányt. Persze, hogy az orvhalászok voltak a ludasok, de hát...Mindenesetre a 20, 30 és 50 kilós harcsák is kikerültek innen. Ezidőtájt busát és amurt telepítettek a holtágba, kiváló legelőhley lévén e halak hamar elérték a kapitális méretet. A Kiscsatornán keresztül benyomult a vízbe az ezüstkárász és a törpeharcsa, aminek az öreg horgászok természetesen nem nagyon örültek. 

Mivel a Döglött-Baracska egyes részeinek megközelítése az azt övező erdőségek miatt igen nehézkes, háborítatlan állat és növényvilág lakozik a partok mentén. A meredek partoldalon évszázados tölgyek és fekete nyarak sorakoznak, utóbbiak közül néhány törzskörmérete meghaladja a 700 centimétert. Érdekes belegondolni, hogy ha e idős fák kora 200-250 év akkor a Duna partján növekedtek, tanúi voltak a szabályozásnak. A fák nem mentek sehová de a Duna igen, így magasodhatnak most a Döglött-Baracska partján.